Egy lagzink története.
2009 július 18-án készülődik az ifjú pár és vendégei a kihelyezett polgári esküvőre. Helyszín a szálloda udvara. Budapest környéki hotel. Vészjósló viharfelhők, hatalmas szélvihar. Természetesen minden beköltözik a Konferencia terembe. Az esküvői zenekar grátisz szolgáltatása az ilyenkor elengedhetetlen hangosítás és esküvői zenék élőben játszása, vagy CD ről történő indítása. A 17 órás kezdésre minden vendég elfoglalja a helyét….várjuk az ifjú pár bevonulását. Adott jelre indul majd a bevonuló zene. 16:58 kor megszűnik az áramszolgáltatás a Hotelben. A ceremónia végül áram nélkül “pici” zenével laptop hangszórón keresztül ment le. Ez is elég galibát okozott szegény szervezőknek és az ifjú párnak, de ennél nagyobb probléma volt, hogy az áramszolgáltató emberei semmi jót nem ígértek. A Hotel tulajdonosa fél kilencre szerzett egy agregátort, és erről kapott a zenekar áramot egészen éjfél után néhány percig. Ilyen még nem volt!
Ezt hívják vismajornak. Ettől még persze senki nem boldog. Viszont a tulaj operatív megoldása egyenesen példamutató volt!
Tanulsága ennek az esetnek, hogy bizony az ifjú párok kérdezzenek rá a szolgáltatónál, van e “B” terv ilyen esetre.
Volt egy két megjegyzés, hogy régen nem volt áram és mégis szólt a zenekar. Valóban, csak azt ne felejtsük el, akkor akusztikus hangszereken játszottak a zenészek. Ha mondjuk lett volna egy zongora vagy pianínó a szálloda azon helységében……., természetesen a hangszertől elvárható műfaji határokon belül szívesen szórakoztattam volna a vendégeket. A “piacon lévő zenészek” talán tizede, ha képes akusztikus zongorán játszani…..
december 7th, 2009 at 01:42
Az a baj, hogy mindenre nem lehet “B” terve az étteremnek. Ott és akkor a tulajnak (és a násznépnek) nagy szerencséje volt. Mert mi van, ha az agregátort valaki más viszi el a faluban?
A zenész vihet tartalékhangszert, a fotósnál lehet tartalék gép, de ha nincs áram… akkor nagy gubanc van. És valami igazság talán volt abban az egy-két megjegyzésben is. Régen még olyan zenészek jártak muzsikálni, akik a szintetizátoron nem csak a főkapcsoló gombját ismerték. Még régebben nem is volt szintetizátor. Igaz, nem úgy szólt hangra pontosan mint az eredeti. De talán mégis jobb volt…
február 6th, 2010 at 00:44
Kedves Szűcs János! Sokmindenben igaza van, de azt sem szabad elfeledni, hogy régen a megrendelők többsége (és itt tisztelet a kivételnek) nem spórolta el a 4-5 fős zenekar gázsiját…